Legszebb bibliai idézetek keresztelőre

A pénteki pünkösdisták nem egyedül hiszik, Legszebb bibliai idézetek keresztelőre. hogy a Szentlélekkel való keresztség az üdvösséget követi, és nem is ők voltak az elsők, akik ezt állították. A múlt nagy evangélistái és tanítói közül sokan nem voltak péntekiek – olyan szellemi óriások, akiknek a nevéhez lelkek megnyerése fűződik.

A Szentlélekben való keresztségnek ez a nézete már jóval a pünkösdi vagy karizmatikus mozgalom születése előtt is elterjedt volt. Legszebb bibliai idézetek keresztelőre, Nem számolnak be arról, hogy más nyelveken beszéltek volna, de azt tanították, hogy a Szentlélekkel való megkeresztelkedés az üdvösséget követi.

Lehet, hogy valaki újjászületik a Szentlélektől, de nem keresztelkedik meg a Szentlélekben. Az újjászületéssel életet kapunk, és aki befogadja, az üdvözül; a Szentlélek keresztségével erőt kapunk, és aki befogadja, az készen áll a szolgálatra. 

Minden igaz hívőnek van Szentlelke. De nem minden hívő részesül a Szentlélekben való keresztségben, bár minden hívő megkaphatja azt. A Szentlélekből újjászületni egy dolog, a Szentlélekben megkeresztelkedni egy másik dolog. Ez az ApCsel 1:5-ből következik. Ott Jézus azt mondta: “Még sok napig nem fogtok megkeresztelkedni a Szentlélekkel.

Akkor nem keresztelkedtek meg a Szentlélekkel. De ők már újjászülettek. Maga Jézus is annak nyilvánította őket. A János 15:3-ban azt mondta ugyanezeknek az embereknek: “Most már tiszták vagytok az ige által” (vö. Jakab 1:18; 1Péter 1:23). 

És a János 13:10-ben: “Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan”, kivéve a “de nem mindnyájan” szót, egy nem megújult ember az apostolok társaságában, Iskárióti Júdás (vö. János 13:11). Az apostolok, Iskarióti Júdás kivételével, már újjászülettek. Ők azonban még nem részesültek a Szentlélekkel való megkeresztelkedésben.

Jókívánságok keresztelőre idézetek

A keresztség a keresztény hit egyik alapja (lásd Zsidókhoz írt levél 6:1-2), de kevesen tudják, hogy az Újszövetségben négyféle keresztség volt. 

Ez a cikk a keresztséggel foglalkozik Keresztelő János korától az újszövetségi egyház kezdetéig. Az első kettő Máté evangéliumának 3. fejezetében található:

Keresztelő János, egy pap fia és Jézus másodunokatestvére, körülbelül hat hónappal volt idősebb Jézusnál. Jézus előtt kezdte meg szolgálatát, és nem a templomban szolgált, mint az apja, hanem “Júdea pusztájában” prédikált és szolgált (1. vers). 

Az 5. versben azt látjuk, hogy sokan jöttek Jeruzsálemből, Júdeából és a környező területekről, hogy hallgassák őt prédikálni a Jordán partján. 

Máté evangéliumának ebben a részében találjuk a keresztség első említését a Bibliában, ahol azt látjuk, hogy az emberek “megvallották bűneiket” (6. v.), és azt az utasítást kapták, hogy “tegyék meg azokat a dolgokat, amelyek bizonyítják, hogy megbánták bűneiket” (7. v.). Keresztelő János úgy keresztelte meg őket, hogy “elárasztotta” vagy “alámerítette” őket a Jordán folyóban.

Jézust is Keresztelő János keresztelte meg: miben különbözött ez a keresztség? Keresztelő János kezdetben habozott megkeresztelni őt, mondván, hogy “még arra sem volt elég jó, hogy a szandálját felvegye” (11. v.). 

Amikor Jézus végül eljött Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen, János tiltani kezdte, és azt mondta Jézusnak: “Nekem is meg kellene keresztelkednem tőled, mégis te jöttél hozzám” (14. v.). 

János tulajdonképpen azt mondta Jézusnak: “Te bűntelen ember vagy, és nem kell bűnbánatot tartanod” (ugyanezt a gondolatot látjuk a Zsidókhoz írt levél 4:15-ben), de Jézus válasza sokatmondó: János szavai: “Hagyjuk egyelőre. 

Legyen így egyelőre, mert így fogjuk megtenni mindazt, amit Isten kér.” (15. v.) Vagy ahogy más fordítások mondják: “Jézus keresztsége szükséges volt ahhoz, hogy betöltse Isten minden igazságát”.

Keresztelőd alkalmából sok szeretettel

Keresztényként a vízkeresztség az egyik első szertartás, amelyet minden újjászületett hívőnek követnie kell az Úrban való üdvözülése pillanatában vagy röviddel azután. 

Az ember megkeresztelkedhet vízben, amikor megkapja az örök üdvösség ajándékát az Úrtól, vagy megkeresztelkedhet vízben később.

Jézus azt mondja nekünk, hogy azt akarja, hogy a vízkeresztség része legyen a vele való üdvösség megtapasztalásának. Nem hiszem azonban, hogy a vízkeresztség “elengedhetetlen” az Úrral való hiteles üdvösség megtapasztalásához. Más szóval, ez nem előfeltétele az üdvösségnek.

Egyesek hisznek az úgynevezett “keresztség általi újjászületésben”. Ez a hit azt állítja, hogy nem üdvözülhetünk és nem születhetünk újjá a Szentlélek által, ha nem esünk át a vízkeresztségen.

De a legjobb bibliai idézetek a keresztségről. Ha figyelmesen megnézed az alábbi verseket, felsorolom, mit jelent és mit szimbolizál a vízkeresztség az Úrral. 

Úgy hiszem, ezek a versek azt mondják, hogy a vízkeresztség az Úrral való üdvösség megtapasztalásának tényleges “része”, de nem “alapvető” vagy szükséges követelmény.

Mint mindannyian tudjátok, az emberek bárhol és bármikor megkaphatják az üdvösség ajándékát az Úrtól. Ha megkeresztelkedhetsz vízzel, amikor megkapod az üdvösségedet az Úrban, az csodálatos; amikor csak lehet, meg kell tenned. 

Lesznek azonban olyan esetek, amikor nincs víz, vagy nincs mód arra, hogy valakit vízzel kereszteljünk meg, amikor valaki üdvözül az Úrban.

Ha ez megtörténik, az éppen üdvözült személyt a lehető leghamarabb, egy későbbi időpontban vízzel kell megkeresztelni. De ha meghal, mielőtt vízzel megkeresztelkedne, akkor is egyenesen a mennybe jut. 

Az a tény, hogy nem tudott vízzel megkeresztelkedni, nem befolyásolja azt, hogy a mennybe jut-e, ha meghal, mielőtt vízzel megkeresztelkedhetne.

Elfogadjuk, hogy egyedül kegyelemből, egyedül Jézusba vetett hit által üdvözülünk, nem pedig cselekedetek által, beleértve a vízkeresztséget is. 

Miért mondja Jézus, hogy még mindig azt akarja, hogy a vízkeresztség része legyen a vele való üdvösség megtapasztalásának? Hiszem, hogy Jézus okkal akarja, hogy a vízkeresztség része legyen a vele való üdvösségünk megtapasztalásának.

A Szentlélekkel való keresztség

A Szentlélekkel való keresztség vitatott kérdés a keresztény közösségben. Bár a keresztények minden felekezetben hisznek egy olyan szoteriológiában, amely magában foglalja a Szentlélekkel való keresztséget, teológiailag nem mindenki ért egyet abban, hogy mikor és hogyan kell valakit megkeresztelni a Szentlélekkel. Mindenki nem ért egyet abban, hogy mikor és hogyan keresztelkedik meg egy hívő a Szentlélekkel.

Hisszük, hogy a Szentlélekkel való keresztség minden hívőnek meg van ígérve, aki a Krisztusba vetett hit által újjászületik. Azonban nem minden hívő keresztelkedik meg Szentlélekkel a megtérés pillanatában.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasható újszövetségi elbeszélést vizsgálva felfedezzük, hogy lehetséges, hogy valaki megtér Krisztushoz és újjászületik a Szentlélek által, de csak egy idő után éli át a Szentlélek keresztségének nevezett élményt.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve az Újszövetség egyetlen történelmi könyve. Ellentétben az episztolákkal, amelyek a gyülekezeteknek vagy egyéneknek írt levelek, hogy a híveket a hitben oktassák. 

Az Apostolok Cselekedeteiben Lukács bemutatja az első századi egyház történelmi környezetét és kronológiáját, kezdve a Kr. u. 33-ban bekövetkezett pünkösd napjáig tartó időszakkal, és befejezve a közvetlenül az azt követő évekkel.

Bár a levelek azoknak íródtak, akik már részesültek a Szentlélek keresztségének tapasztalatában, csak az Apostolok Cselekedetei ad történeti beszámolót arról, hogy a leveleket címzett gyülekezetek és személyek közül néhányan hogyan üdvözültek, és hogyan részesültek a Szentlélek keresztsége néven ismert tapasztalatban.

Az Apostolok Cselekedeteinek tanulmányozása nélkül nem lehet megérteni vagy értékelni a különbséget a Lélekből való újjászületés és a Lélekben való megkeresztelkedés között. 

A Szentlélekkel megáldott első hívőkről szóló egyes történelmi beszámolók teológiai hozzájárulása olyan részletes, hogy koherens bibliai teológiát nyújt a Szentlélek megkereszteléséről szóló újszövetségi beszámolóhoz.

Bár sok prédikátor visszariad a Szentléleknek az Apostolok Cselekedeteiben leírt jelenségétől, vagy megpróbálja megmagyarázni az ott bemutatott igazságok következményeit, e hiteles történelmi tanúságtétel elhanyagolása vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyása az igazság igéjének megfelelő megosztását jelenti.

Hiszem, hogy sok bibliatanító képtelensége az Apostolok Cselekedeteiről szóló bibliai elbeszélés igaz és pontos leírására lehet az egyetlen oka annak, hogy Krisztus testének nagy része nem ismeri Isten erejét és nem érti az Ő Lelke munkáját.